XIII. században, a tatárjárás után betelepített vallon telepesek az erdőket kiirtották (taille: vágás, irtás) és valószínűleg ebből alakult ki a település neve, amely névmagyarázataként fogható fel.Az 1562-i tridenti zsinaton IV. Pius pápa eképpen emlékezett meg: "Summum Pontificem talia vina decent!", ami a szellemes latin szójáték szerint annyit tesz, hogy "Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál! "1631-ben Ferdinánd városi címet adott

Tállyának, az  így kialakuló városfejlődés mellett, a századok folyamán lehetővé vált, hogy a település  részese lehetett  fontos társadalmi eseményeknek.

Az 1784-es országos népszámlálás eredményeképpen, Tállya Zemplén vármegye legnépesebb városa volt. Ebben az időben Tállya rendelkezett a legnagyobb szőlőtermő területtel, és a település kiváló borait számtalan költőt egyházi személyiséget is megihletett. A település életében meghatározó szerepet töltött be a Rákóczi család amely e helyet tekintette főhadiszállásának. Számos régi emlék látható a településen ami az akkori időket idézi. Későbbi századokban is fontos szerepet töltött be Tállya a környező települések életében.

Itt komponálta műveit Lavotta János a híres hegedűművész, akinek verbunkosait ma is számos helyen hallhat a műértő, és zeneszerető közönség. 1802-ben itt keresztelték meg Kossuth Lajost az első szabad magyar kormány egykori pénzügyminiszterét. A település azonban mégis a szőlő és bortermelési hagyományaival vált ismertté. Tállyához és a környező településekhez nagyvonalú volt a természet. A hegyoldalakat borító vulkanikus riolittufa döntően meghatározta a település környezetében az évszázadok során kialakult szőlőtermesztés hagyományát.

A termőterület különlegességét a (riolit, szeolit, trachit, lösz),a napsütötte déli lejtők és az egyedi mikroklíma adja. Az egyedi mikroklíma amely a legkedvezőbb feltételeit teremtette meg a szőlő természetes cukortalmának a kialakulásának, valamint kedvező hatást váltott ki az aszúsodás elindulásának, ami a borvidék és Tállya hírnevét is elvitték a nagyvilágba.

Az évszázadok alatt kinemesített hagyományos hegyaljai szőlőfajták mint a : furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, zéta, és kövérszőlő, és a borok érlelésére szolgáló riolittufába vájt pincék mind,mind hozzájárultak ahhoz, hogy Tállya méltán viselhesse immár 2002-től az Unesco által neki adományozott Világörökségi címet.